Nyuszikaja

Ételek, receptek, kísérletek, tanulás.

A tiltott fa gyümölcse 2014. március 11.

Filed under: "fingerfood" — szaboagi @ 17:39

Miért van, mintha Barnabás a maga 29 hetes eszével tudná, mit nem szabad? Ha szabad megenni a zsepis kosarat (kívülről), tuti a zsepi kell belőle, amit nem szabad. Ha szabad mászni a babzsákon, tuti a babzsák mögé rejtett porszívó kell neki. Ha szabadna tépni a karkötőmet, az órámat akarja megcsócsálni. Az újságot tépni szabad, ő enni akarja. A könyvespolcot pakolhatná, az nem érdekli. Az újságoskosarat ehetné, inkább a kuka és annak tartalma kell. Még szerencse, hogy a macska jelenleg még gyorsabb nála és időben odább tud állni, ha Barnabás közeledéssel fenyegeti. Gondolkoztam azon, hogy velem van-e a baj, hogy mindent tiltok neki, pedig nem, mert tudom én, neveljünk bátor és kíváncsi gyereket, hagyjuk kibontakozni az érdeklődését, ne tiltsunk el tőle minden tárgyat, na de ha lemosom a porszívó csövét, hogy hadd játsszon vele, akkor tuti belülről kezdi el nyalogatni (ne mondjátok el senkinek, de sajnos megtörtént). Ha odaadom a papucsom tetejét, hogy felügyelet mellett vizsgálja, akkor biztos, hogy a talpát kell megízlelni. És akkor még – tegyem hozzá – a felfedezős kor legelején járunk…..

Amúgy hihetetlenül cuki, ahogy dumál (kvákvá, dedede, vávává, ahoj, meg mindenféle vegyes hangzós szavak), meg iszkol mindenfelé (leginkább a papucs és a porszívó felé), de még azért volna mit tökéletesíteni a kúszás-mászáson.

Fürdetni kb. lehetetlenség, mert menne mindenfelé a kádban is, leginkább felállni, hol máshol, hiszen a csúszós, vizes műanyag kád tökéletes alkalmas erre ugyebár.

Amúgy meg most hozta rám a frászt, ébredt, szokásos duma és játék a kiságyban. Megyek be egy idő után, csak megnézem, mivel játszik, erre látom, hogy a gyerek háton, a feje lóg ki a kiságyból a hiányzó ágyrácsnál, mint aki felakasztotta magát, de Barnabást nem ilyen fából faragták, ő vígan dumált közben és mikor erőltetett nyugalommal kivettem a rácsok közül, vígan ugrált meg kalimpált a kezemben.

Egyébként meg tök szemétség, hogy az anyukák a lelküket kiteszik, hogy őuraságaikat és őhercegnőiket egész álló nap szórkoztassák, majd este, mikor hazaér A Nagy és Erős APA, a gyerek röhögőgörcsöt kap és kiszalad örömében a világból. Nem történt semmi, APA csak feltűnt a színen…

Utóiratként elmondanám, hogy volt egy jegyzettömböm. VOLT, nyugodjék békében. Gondoltam, hadd játsszon vele. Csakhogy a babanyál hatására a papír folyékony halmazállapot vett fel, lehetetlenné téve a későbbi használatot. Mit neked meggypüré. Cellulózt a gyereknek!

Reklámok
 

Corn flakes-es csirkenuggettek 2013. január 4.

Filed under: Húsok — szaboagi @ 11:06
Tags:

Rántotthús-párti vendégeknek vészhelyzet-fogásnak, szagmentesen, villám-módra.

Hozzávalók:

Igény szerinti csirkemell (2 főre mondjuk 30-40 dkg), apró, “mekis” nugget méretre vágva, vagy csíkokra, kinek hogy szimpatikusabb.

2 ek mustár (mézes mustárral sokkal finomabb, vagy mustár + 0,5-1 ek méz)

2-3 ek olívaolaj

só, bors

natúr kukoricapehely

  1. A husit, miután előkészítettük, sózzuk, borsozzuk, összekeverjük a mustárral és az olívaolajjal. Jót tesz neki, ha áll picit, de nem feltétel.
  2. A panírozáshoz mozsárral vagy ököllel :) durvára törjük a kukoricapelyhet és ebbe forgatjuk bele egyenként a csirkedarabkákat.
  3. Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral vagy szilikon sütőlappal, mehetnek rá a csirkedarabkák.
  4. 180°C-on 20-25 perc alatt meg is sülnek.
 

Zabkása 2.0 2013. január 3.

Filed under: Reggeli — szaboagi @ 10:52
Tags:

Mivel már unom a zabkása-variációkat, muszáj volt újítani kicsit.

A zabkása tipikusa olyan étel, hogy teljesen mindegy, mit teszünk bele és hogyan készítjük el :)

Pl. lehet főzni tejben, vízben vagy fele-fele. Lehet előző éjjel beáztatni a zabpelyhet és úgy enni hidegen. Joghurttal könnyíteni.

Kedvenc ízesítések:

alma-fahéj (alma reszelve vagy kis vajon átmelegítve, vagy szeletben, nyersen hozzáadva)

banán-kókuszreszelék

Egyéb adalékok: amarántmag, lenmagpehely, mandulapehely, mazsola, bármilyen aszalt gyümölcs, bármilyen nyers vagy párolt gyümölcs, menőzéshez áfonya :). Joghurt, méz. Dió, bármilyen mag, ki mit szeret.

Én a spar-os aprószemű zabpelyhet használom, így kb. 3-5 perc alatt a közepesnél kisebb lángon megfől. Lehet variálni mindenféle búza-vagy rozspelyhekkel is.

Mai újítás:

1/3 csésze zabpelyhet vízben megfőztem.

A tűzről levéve két nagy  tk joghurtot kevertem hozzá. Közben egy csepp vajon megpároltam almát és banánt, illetve pár szem gránátalmamag is került bele. Egy fél tk mézzel nyakon öntve átforrósítottam és ment a kása tetejére.

Megjegyzés: Béres Alexandra pl. a tejet felforralja két édeskével és úgy főzni meg benne a zabot. Egy helyen olvastam, hogy kevés vizet önteni  a zabra, megvárni, amíg felszívja, utána jöhet a többi víz. Tapasztalat szerint, minden módszert kipróbálva, mindig tökugyanaz az eredmény :) Kivéve, hogy méz és minden édesítő nélkül főzöm, újabban tej nélkül. A gyümölcsöktől (főleg banán) úgyis elég édes lesz.

 

Villám zabpehely-palacsinta 2013. január 2.

Filed under: Reggeli — szaboagi @ 10:45
Tags: , , ,

Mostanában némi gondom akadt a reggelikkel, kenyeret nem bírok reggelire enni (egyre inkább máskor sem, amúgy: hurrá, hurrá :)), így az ultimate bármelyik reggelen örömmel fogyasztandó reggelimmé vált a következő recept.

Hozzávalók 1 főre:

1/3 bögre zabpehely

1 tojás

1-2 ek egészséges liszt (bármi, ami nem fehérliszt)

egy löttyintésnyi tej

1-2 ek mazsola

tetszés szerint: resztelt alma

ízesítésnek: juharszipup

  1. A hozzávalókat összekeverjük, a türelmesek várhatnak is vele, hogy a zabpehely felszívja kicsit magát, de ki képes reggel 5 perccel is tovább várni a reggelivel?!
  2. Serpenyőben kevés vajat/kókuszzsírt olvasztunk, mondjuk 1 tk.
  3. Az alapanyag felét a serpenyőben öntjük és mint egy vastag palacsintát, kisütjük mindkét oldalát.
  4. Ugyanezt tesszük a másik felével is :)
  5. Tálaláskor juharsziruppal öntözzük meg.
 

Sertéslapocka sárgabarackkal 2013. január 1.

Filed under: Húsok — szaboagi @ 10:44
Tags: , ,

Az idei karácsonyi menünek meglehetős kételyekkel indultam neki, az elmúlt hónapok szinte csak és kizárólag konyhai kudarcokból álltak: mindent elégettem és/vagy elsóztam.

A 24-i menü: kacsamáj pirítóssal, lilahagymalekvárral (inkább hagyjuk), wellington szűz (nos, nem ez lesz a kedvenc ételünk, annak ellenére, hogy  egészben sütöttem, így 25 percig volt a sütőben és éppen tökéletesen rózsaszínre sült át a hús). Desszertnek angol gőzölt puding volt betervezve, de egyenesen katasztrófa lett. Inkább hasonlított egy szétázott, nagylyukú szivacsra, mint egy ehető desszertre. Liszt- és cukoríze volt ráadásul, a legnagyobb bánat, hogy egy csomó juharszirupot elpazaroltunk bele.

No, ezek után kezdjen el az ember lánya 7 főre főzni.

A 25-i családi menü így alakult:

Zöldségleves sütőtökkel, petrezselyempesto-val ízesítve (pipa), corn flakes-es mustáros husi sütőben (pipa), gesztenyével töltött pulyamell-tekercs (pipa) (Mautner Zsófi, egyik korábbi Stahl-magazinból), fagyasztott (főtt-gőzölt-sütött) krumpli (nem pipa) (idei Good Food, decemberi szám), tejszínes csicsóka (párolt, tejszínben sütött cayenne borssal, kakukkfűvel, sóval, borssal), mézes répa sütve. Desszertnek Julia Child mandulás csokitortája erdei gyümölcsös szósszal.

Ó igen, és volt még sütőtökös-narancsos-csokis és mákos-almás beigli, perecfalatkák sósságnak.

No és persze a címszereplő sárgabarackos lapocka, aminek a legnagyobb előnye, hogy kifejezetten egy nappal hamarabb érdemes elkészíteni. Forrás a Szakácsok könyve, kép nincs, bocsánat.

Hozzávalók:

1 kg sertéslapocka, szeletekre vágva

12 db asztalt sárgabarack (vagy ízlés szerint más nagyobb fajta asztalt gyümi, pl. szilva.)

300 ml száraz fehérbor

200 ml narancslé

cukor

0,5 l alaplé (eredetileg fele-fele csirke- és borjú)

A páchoz:

375 ml vörösbor

250 ml olívaolaj

3-4 lucullus paradicsom (nálam konzerv volt)

6 gerezd fokhagyma, zúzva

1 db szeletelt sárgarépa

2 db zellerszár (én kihagytam, a léböjtkúrám óta rá sem bírok nézni)

1 póréhagyma

1 fej vöröshagyma felkarikázva

(eredetileg: köménymag, édeskömény, 0.5 csokor menta, néhány ág kakukkfű, babérlevél) nálam: borókabogyó, színesbors, talán kis ánizsmag, fahéj, babérlevél)

Két nappal előtte:

  1. Kevés olajon a hússzeleteket egyenként megpirítjuk, félretesszük.
  2. Összekeverjük a pác hozzávalóit, beletesszük a húst, kihűtjük és betesszük a hűtőbe egy napra.
  3. A barackot a fehérborral, cukorral, narancslével felforraljuk, kihűtjük, megy a hűtőbe. (Aki szeretné elkerülni, hogy a barack bizonyos állat bizonyos testrészeire hasonlítson a túlzott folyadékfelviteltől, ld. lentebb, a hús sütésének a napján készítse el a barackot.)

Egy nappal előtte:

  1. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.
  2. A húst vegyük ki a pácból, tegyük át egy tűzálló tálba.
  3. A páclét mindennel együtt forraljuk 15 percig, közben a habot vegyük le.
  4. 15 perc után adjuk hozzá az alapleveket és azzal is forraljuk fel. Öntsük a húsra és lefedve 2 órát üssük (nekem apró darabok lettek a husik, így egy óra elég volt.)

Aznap:

  1. A húst vegyük ki a szaftból. A pecsenyelét szűrjük bele egy edénybe és forraljuk addig, amíg besűrűsödik (mi rásegítettünk egy kis keményítővel, aki ettől forog a sírjában székében, úgy kérek elnézést)
  2. Tegyük vissza bele a húst, öntsük hozzá a barackot (náluk ekkora pulykahere méretű és kinézetű lett a barack, nehéz volt elhitetni a közönséggel, hogy az barack :).
  3. Átmelegít, tálal, eszik.

 

 

Bajor perec – A Pretzel 2012. május 2.

Filed under: Kenyérfélék — szaboagi @ 09:20

Mikor február végén egy mennyei hétvégében volt részünk a barátnőméknél Ambergben, nemcsak a német autópályák sebességét sikerült megtapasztalni, de a bajor konyhát is. Volt cola-weizen reggelire, bajor kolbász, Sauerbraten, Käsespäztle és minden más finomság. Az élmények mellett hazahoztuk magunkkal a kólás sör szokását, az édes Händlemaier mustárt, no meg a percet. Mikor hazalátogattak a barátnőmék, kérésünkre hozták a finom fehérkolbászt is, így egyik reggel egy igazi bajor reggelit csaptunk. (Fél 11-kor….Nincs is jobb a második reggelinél!) A baj csak ott volt, hogy megvolt a kolbász, megvolt a mustár, volt kóla és Weizen (ezt persze reggelire kihagytuk), de mi legyen a pereccel? Mivel itthon én még sehol nem láttam, hogy lehetne kapni, mással viszont nem helyettesítjük, a sors lépett közbe, és szó szerint az orrom elé tette a tökéletes receptet, anélkül, hogy kerestem volna. Így aztán kb. másfél percbe telt eldönteni és nekiállni a perecnek, a szokásos fél-egyórás receptkeresés helyett.

A recept bevált, megtartjuk, tökéletes. És egyáltalán nem melós, mindennel együtt megvan másfél óra alatt.

Hozzávalók 12+ perechez:

  • 2 csésze tej
  • 1,5 ek szárított élesztő
  • 6 ek cukor (lehetőleg nád vagy barna)
  • 4 ek olvasztott vaj
  • 4,5 csésze liszt (én felesben rétes- és simalisztet használtam)
  • 2 tk só
  • 1/3 csésze szódabikarbóna (vagy kevesebb…)
  • 3 csésze víz
  • 8 ek vaj
  1. Melegítsük fel a tejet olyan forróra, amikor még az ujjunkat bele kell tudni tenni.
  2. Tegyük bele az élesztőt és hagyjuk 3 perc alatt felfutni. (Az eredeti recept nem írja, de tudjuk, ha cukrot is teszünk a tejbe, akkor hamarabb, jobban felfut)
  3. Adjuk a keverékhez a vajat és a cukrot és kezdjük el dagasztani.
  4. Közben csészénként adagoljuk hozzá a sóval elkevert lisztet. 10 perc alatt szép fényes, sima tésztát kapunk.
  5. Kelesszük egy óra hosszat, vagy amíg a kétszeresére nem dagad.
  6. Melegítsük elő a sütőt 230°C-ra.
  7. Formázzunk a tésztából 12 adag gombócot. (Nekem a fél adagból lett 8 perec, szóval azt hiszem, lehetünk kreatívak a méretezéssel.)
  8. Az egyes gombócokból készítsünk hosszú kukacot, formázzuk perecnek, majd mártsuk bele a szódabikrabónás vízbe, utána mehet a tepsire.  Szórjuk meg nagy szemű sóval.
  9. 7-11 perc alatt sülnek meg.
  10. Az elkészült pereceket még lehet az olvasztott vajba mártani.

Frissen, melegen, igazi finom vajjal kell fogyasztani. Még másnap és harmadnap is finom, csak előtte melegítsük át a kenyérpirító tetején (vagy aki ahol szokta…)

Az eredeti recept itt. Most látom csak, hogy a perecek középső szárát még meg kellett volna tekerni, és az enyém nem is lett ilyen szép, de legközelebb majd biztos.

 

Csokis puffancskák (ami egyáltalán nem puffancs) 2012. május 1.

Filed under: Édességek — szaboagi @ 09:18

A La Deliziában kóstoltam először ezt a fajta sütikét, és nyilvánvalóan nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy otthon is reprodukáljam. Az eredmény nem egészen ugyanaz, mert ez a recept sokkal töményebb, nem olyan légies, mint a kekszezős helyen, de azt hiszem, ezt senki nem bánja…

Hozzávalók:

  • 8 oz, azaz 226g csoki olvasztva, kihűtve
  • 200g liszt
  • kb. 80g kakaópor
  • 2tk sütőpor
  • 0,25 tk. só
  • 8 ek vaj
  • 1 és 1/3 bögre cukor (bocs, ezt nem mértem le)
  • 2 nagy tojás
  • 1 tk vaníliakivonat
  • 1/3 bögre tej
  • 1 bögre porcukor a bevonathoz
  1. Csokit apró darabokra tördelve vízfürdőben (sietősöknek mikróban) megolvasztjuk, hagyjuk visszahűlni.
  2. A lisztet összekeverjük a kakaóporral, sütőporral és a sóval.
  3. A vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat.
  4. Jöhet a vaníliakivonat, majd az olvasztott csoki.
  5. Ha szépen elkeveredett, lassan hozzáadagoljuk a lisztet.
  6. Legvégül keverjük bele a tejet.
  7. Aki akarja, 4 db rudat készítsen,  2 órát pihentetni kell a hűtőszekrényben vagy 15 percet a fagyasztóban, én azt hiszem, egy gombócban hűtöttem.
  8. Aki rudat formázott, forgassa cukorba, majd szeletelje fel, aki gombócozott, az kanálnyi gombócokat formázva hempergesse porcukorba.
  9. 180°C-os sütőben 12-15 perc alatt sülnek készre.

Hatalmas adag, de nem érdemes felezni, mert elég hamar fogy :)

Az angol neve chocolate crackles, ez a verzió ha jól emlékszem, Martha Stewart recept, nem véletlen tehát, hogy ilyen tömény :)