Meleg sütőtökös-csirkés saláta rukkolával 2011. január 16.

Két hosszú, hosszú, nem könnyű hónap után nyitottam ki a fényképezőgépet, hogy rég elfeledett recepteket próbáljak megörökíteni.

Hozzávalók:

sütőtök

rukkola

lilahagyma

csirkemell

1. A csirkemellet kicsi kockákra vágtam, majd olívaolaj, mustár, méz és kis szójaszósz kíséretében fél órát-órát a hűtőben pihentettem.
2. Közben a sütőtököt a husival megegyező méretű kockákra vágtam, a lilahagymát pedig kellemesen nagyobb darabokra aprítottam. Kis fűszer ment rá: só, bors, (ízlés szerint amit gondolunk hozzá, én sajnos nem emlékszem, mit szórtam rá.  Mondjuk kínai ötfűszer-keveréket tennék hozzá, ha ma készülne)
3. Mivel pici kockák voltak, ezért a 180°C-os sütőben 15-20 perc elég volt, hogy megsüljön a tök.
4. Eközben a húst egy pici olajban kisütöttem.
5. Az öntet is elkészült ezidőben: olívaolaj, mustár biztosan volt benne, talán kis citromlé, az ellensúlyozás miatt.
6. A végén összekevertem mindent: a kisütött húst, a tököt a hagymával és az öntetet.
7. A rukkolát csak a legvégén tettem hozzá, mert a tök melegétől éppen elégségesen fonnyad meg.
8. A nagy tálból ketten két villával törökülésben kellemesen elcsipegettük.

 

 

Meleg vargányasaláta 2010. szeptember 19.

Ritkán van olyan, hogy nem jutok szóhoz vagy éppen nem találom a megfelelő kifejezési formákat, szavakat.

Ez az étel olyan, amivel kapcsolatban csak “hmm’”, uuhhhhmm”, “óóóó” és hasonló szófoszlányokra vagyok képes.

A tökéletes étel, tökéletes ízek, állag.

Annyi történt, hogy ezeket a kis bébiket:

Vargánya

Szép szeletekre vágtam, egy kanálkányi olívaolajon átforgattam, hogy szép krémes, puha állaga legyen, végül, ekkor már lezárva alatta az elektromos tüzet, fokhagymás petrezselyemmel meghintettem.

Talán nem is sóztam, hogy semmi nem vonja el a figyelmet a vargánya ízéről.

Citrommal kikent tányéron, piritóssal ettük, a fenti 4 gomba kettőnknek elég is volt vacsira.

lilakáposzta most mazsolával, majonézes öntettel 2009. február 5.

(A kép az internetről származik, és nem is ez a saláta hivatalosan, de pont így nézett ki. )

Na most az történt, hogy egy hosszú tárgyalás után csak félig voltam észnél,  de a könyvtárban a szakácskönyvpolc kihagyhatatlan. mindig okoz meglepetéseke, eddig jobbnál jobb kincseket szereztem. most sem hagyott cserben az a hátsó kis sarok, mert egyszer csak ott volt a Vasárnapi ebéd.

Csak úgy, ott a polcon. Azóta ölelgetem, nézegetem, olvasgatom, és örülök.

Ebben volt a lilakáposzta-saláta is.

Hozzávalók:

negyed lilakápszta

1-2 alma (mérettől függően)

1-2 répa (mérettől függően)

marék dió

1.5 marék mazsola

majonéz

joghurt narancslé

Káposztát felvágtam, répát, almát nagylyukún lereszeltem, a diót megpirítottam, nagyobb darabokra tördeltem.

Maojonnézt joghurtba kevertem, narancslével higítottam és az egészet összeráztam.

Bár hűtlen kutya módjára csak másnap ettem belőle, torokfájásra hivatkozva aznap jóféle indiai jutott vacsorára, de azért jó volt.

A kedvencem mégsem lesz.

almás-diós lilakáposzta-saláta avagy a pálcikasaláta 2008. november 5.

Mikor máskor, ha nem a tél közeledtével szokom vissza a salátákra.

Nagyon szeretem a lilakáposztát, egyetemi évek alatt gyakran ettem a sajtos melegszendvics mellé – nem is akarom elgondolni, mennyi estén keresztül. Citrommal, olajjal, sóval összeforgatva.

Ez az öntetnek csúfolt vegyület egyébként azóta is az egyetlen, amit el bírok viselni a salátákon. (Igen, lehet, hogy régen ettem jó öntetet.)

Az ecettel ki lehet kergetni a világból, bár ez új ismeret önmagamról.

Hogy mi a finom ebben? A káposzta. A pirított dió. A sajt. Az alma. Együtt meg…

Jó, jogos, tényleg nem egy világmegváltó saláta, de kiközösítenének az internetből, ha leírnám, miket ettem én az elmúlt időkben salátának nevezve. Szóval vakok közt…

A kiindulás az Egészséges egytálételek c. könyvből való.Az ottani mennyiségeket írom, de bevallom, el sem olvastam, miből mennyi kellene.

Hozzávalók:

1 kis zellergumó

0,5 citrom leve

1 kis fej lilakáposzta (???arrafelé mekkora káposzták nőnek?)

1 lilahagyma

4 ek dió

12 dkg edámi sajt

1 alma

A zellert “zsülienre” (próbáltam) vágni.(gyk. fogpiszkálóra) Pár percet lobogott a citromos vízben, majd míg a többi hozzávalóit is aprítottam, szépen hűlt, és szórakoztatta az unatkozó macskát.

A káposztát is szép kis csíkokra vágtam. A hagymát is.

Szépen összezuttyintani mindent: káposzta, zeller, hagyma.

aztán ment hozzá a sajt. (szintén zsülienül)

Míg az almát csíkoztam, a dió száraz serpenyőben pirult.

Az öntet a fent említett szokásos citrom, só, olaj volt. A recept szerint dió- és növényi olajt kell összerázni balzsamecettel, majd tetszés szerint ízesíteni.

Szépen összekevertem mindenkit, a pirított dió törmelékével díszítettem.