Miután (jól-rosszul) leküzdöttük a helyesírási nehézségeseket, hogyan is írjuk a sütőtökből készült krémleves elnevezést, vágjunk bele.
Az egyik apropó az volt, hogy imádom a sütőtököt.
Bár ősi tanulság szerint csak akkor jó, ha már megcsípte a fagy. Nem tudom, az én szerzeményemet megcsípte-e, de drága volt. Viszont csodás.
A másik apropó, hogy férjuram imádja a chilit, ami jól jött a betegség alatt.
Hozzávalók: (mennyiségek csak nagyjából)
sonkatök
savanykás alma (1-3 szem)
1 fej hagyma
0.5 l húsleves
gyömbér, só
1-2 dl tejszín
Így a már többször iránytadó Lilahangya levesét főztem vacsira.
A két és fél kilós sonkatök kb. egynegyedét kockáztam fel. (Bizton állítom, hogy a tök feldarabolása és megpuculása a leves legnehezebb próbatétele.)
Másfél nagy alma ment bele, de elég lett volna egy is.
így viszont friss és könnyedebb lett
Egy fej hagymát apróra vágtam
mind a lábosba zuttyant
0.5 l húslevessel öntöttem fel (szégyengyalázat, de csak leveskockás megoldás volt)
majd összekevertem az egészet egy jókora darab gyömbérrel.
főtt úgy 10 percet közepes lángon, ezalatt jól megpuhultak a zöldségek
jöhetett a rúdmixer, kis utánsózás, még gyömbér bele
a végén kb 1 dl tejszínnel dúsítottam.
lévén, hogy a főzőlap és az edény is hőtartó, még szépen összekeveredett.
és a lényeg:
chilivel megszórtam a tetejét. (az én gyönyörű, isteni, csodás saját chilimmel, amit anyummal vettünk múltkor a piacon – sajnos a saját nevelés időközben feladta a sorsát)
a képen látható chili kb. egynegyede annak, mit a Kedves még kért rá.
