Kelkáposztás palacsinta zöldségekkel 2010. szeptember 26.

Kelkáposztás palacsinta zöldségekkel

Egyre többször főzök úgy, hogy meglátok valamit a TV-ben, és utána recept nélkül képes vagyok megfőzni. Fejlődöm, úgy tűnik :) A receptet a TV Paprikán láttam.

Hozzávalók:

A töltelékhez:

2 kaliforniai paprika (piros és sárga)

1 cukkini

1 közepes lilahagyma

1 sárgarépa

1 löttyintésnyi olívaolaj

Palacsintához:

Negyed fej kelkáposzta

20 dkg (?) liszt(bocsánat, de még sosem mértem le, mennyit használok :))

1 tojás

só

bors

Tej és szódavíz

1 ek vaj

1. Keverjük be a sós palacsintatésztát a szokás módon: Lisztbe üssük bele a tojást, majd a tejjel és a szódavízzel váltakozva folyamatosan keverjük csomómentesre, míg tejszín sűrűségű nem lesz. Hagyjuk pihenni.
2. A zöldségeket vágjuk “zsülienre”, majd kis olívaolajon forgassuk át, hogy megpuhuljanak, de ne főzzük szét!
3. A kelkáposztát mossuk meg, majd vágjuk kis csíkokra vagy kockákra és vajon pároljuk sózva, borsozva, míg szép puha lesz. Tegyük félre, hűtsük ki.
4. Forgassuk a kihűlt kelkáposztát a palacsintatésztába és süssük ki őket.
5. Töltsük be a zöldségeket szépen elrendezve a palacsintába, tekerjük fel, vágjuk ferdén ketté és tejföllel, vagy bármilyen más szósszal, mártással tálaljuk.

Fejenként egy palacsinta elég is volt.

Sertésszűz rozmaringos tarhonyával és lecsóval 2010. szeptember 25.

Sertésszűz rozmaringos tarhonyával

Idén nyár elején jártunk először a Kistücsökben, ahol a fenti névre hallagtó ételhez volt szerencsém.

Akkor az a mondat hangzott el a számból, hogy ha minden hús ilyen lenne, akkor húsevő lennék.

Utána még órák múlva, még Budaörsnél is azt a rozmaringos tarhonyát emlegettem, sűrű nyammogások közepette. És tényleg. Még órákkal később, és a mai napig a számban volt annak az ételnek az íze.

Azóta készültem a reprodukcióra. Volt pár hónapom, és azért akármennyire is finom, valljuk be, nem egy őrülten bonyolult étel az elkészítést illetően, szóval túl sokat agyalni nem kellett, nem úgy, mint az ominózus mousse-tortán.

Hozzávalók (3-4 adag):

kb. 50-60 dkg sertésszűz

só, bors

180 g tarhonya, házi jellegű

1 kisebb hagyma

Egy kb. 10 cm-es rozmaringág

1 ek olaj/vaj

2 ek vaj

A lecsóhoz paprika, paradicsom, hagyma, víz, szükség esetén

1. Először a tarhonyát tettem fel főni: a hagymát kis olajon megdinszteltem, ebben átforgattam a tarhonyát és felöntöttem kétszeres mennyiségű forró vízzel.  Levettem a hőfokot legkisebbre és kb. 20 perc alatt meg is főtt.
2. Közben a húst lehártyáztam, sóztam, borsoztam.
3. Forró edénybe (vastag aljú) öntöttem 1 ek olívaolajat, ezen megkapattam a hús összes oldalát. (Mivel az edényem olyan, hogy a húst addig nem engedi el, amíg szerinte az nincs kész, így volt egy kis küzdelmünk, de én nyertem. )
4. A húst technikai okokból áttettem egy sütőedénybe, és 100 °C-os sütőben 13 percet sütöttem.
5. Közben a lecsó is elkészült: a hús után maradt pörcön megfuttattam a hagymát (fél db), hozzátettem 1, azaz 1 paprikát, egy negyed csípős paprikát és egy, azaz egy paradicsomot. Ebből a hatalmas mennyiségből 3 adag lecsó lett, így a főétel mellé.
6. A húst kivettem a sütőből, pihent pár percet, addig elkészült a tarhonya rozmaringos része: Jó evőkanálnyi vajat felolvasztottam, hozzátettem az egészben hagyott rozmaringleveleket, hogy könnyebb legyen később kivenni, és gyakorlatilag vajban megfőztem a leveket, hogy átvegye az ízét.
7. Ezt ráöntöttem a tarhonyára (már a levelek nélkül), összeforgattam.

Örömmel jelentem (főképp magam számára öröm :)), hogy majdnem olyan jó lett, mint a Tücsökben :)

A saját kitűzött célt teljesítettem, ami azért nagy szó, mert ezt évente egyszer vallom be. :)

Most pedig sül a célka Chili&vanilia édes-csípős célkaételéhez. Juhúú.

Coq au vin 2010. szeptember 24.

Bár ahány könyv, annyi recept, valaki pácolja a borban a csirkét előtte egy éjszakán át (Pl. a Francia bisztrókonyhában Anthony Bourdain, ha jól emlékszem), a Szakácsok könyve éppen ellenkezőleg azt mondja, ne:

“A csirkedarabokat sokszor egy egész éjszakán át pácolják, hogy a hús teljesen átvegye a vörösbor aromáját. Ez a módszer nem kívánt mellékhatásként kiszárítja a húst, és elnyom miden zamatot, amit a szerencsétlen madár nyújtani tudna.”

Bár tudjuk, hogy a Szakácsok könyve néha baromságokat mond, vagy éppen a fordítás vagy a szakmai lektorálás volt pocsék,  de most ez a recept az én hatalmas tudásommal is követhető volt :)

4 főre készült.

Hozzávalók:

Kb. 1.5 kg csirke nyolc darabra vágva (akkor sem történik tragédia, ha mélyhűtőben lapuló combikat teszünk a melle, szárnya, stb. mellé, ami adódik)

55 g vaj

8 kis fej vöröshagyma, vagy inkább 4-5 átlagos méretű, ha kicsik, egészben

100 g nem füstölt szalonna, én kolozsvárit használtam, kisebb darabokra vágva

16 db gomba :) nem több, nem kevesebb :) Egészben, vagy ha nagyok, nagyobb darabokra vágva

2 gerezd fokhagyma

1 ek finomliszt

1 ek passzírozott paradicsom (Én tettem bele egy egész minikonzerves sűrítményt, elnézést kérek)

250 ml vörösbor

1 ek cukor (kihagytam)

500 ml alaplé (nekem talán ha 1 dl kellett bele, éljen az AMC edény :)

Elkészítés:

1. A vaj felét felolvasztjuk a vastag fenekű edényben. A besózott, borsozott csirkedarabkákat beletesszük és jól körbekérgesítjük.
2. Adjuk hozzá a hagymát és a szalonnát. 10 perc múlva a gomba is mehet hozzá, és az áttört fokhagyma. Kicsit hagyjuk párolódni. AMC és egyéb metódussal működő edények ilyenkor ügyesen elvégzik a szükséges munkát.
3. Keverjük a lisztet a léhez, majd 1-2 perc múlva tegyük hozzá a vörösbort és a paradicsomot. Aki szeretne, itt tegye hozzá a cukort is. Forraljuk fel, majd adjuk hozzá az alaplevet, és újra felforralni.
4. Kis hőfokon főzzük még addig, még a csirke meg nem puhul. Ez nekem egy fél óra volt, a könyv 50 percet ír.
5. Ezután kiszedtem egy csinos tálba a húsokat és a zöldségeket.
6. A maradék levet, ha szükséges, turmixoljuk össze, és a maradék vajat még adjuk hozzá. Az egészet öntsük a husikra.

Polentával adtam. Ízletes :)

Kép nincs, a nagy vendégség közben nem akartam ott komponálni :)

Minipizza levelestésztából 2010. szeptember 20.

Régebben valahogy jobban tetszett ez a kép :)

Híres, ötperces vacsora. Vagy “partifalat”.

Hozzávalók:

1 adag leveles tészta (lehet, hogy csak képzelődöm, de valamelyik édesebb, mint a másik, pl. a Spar kitekerős meg a Tante Fanni kitekerős édesebb, mint a mirelit kinyújtós?)

Zöldségek ízlés szerint (paradicsom, kaliforniai paprika, gomba, lilahagyma)

Fűszerek: bazsalikom, kakukkfű, bors például

Mozarella sajt, ízlés szerint

1. Sütőt előmelegíteni 200°C-ra.
2. Kinyújtani vagy kitekerni a leveles tésztát.
3. A tésztát kb. 15×15 cm-es négyzetekké vagdosni, ezek  4 szélét 1,5 cm-re körbe késsel bevágni, vigyázni, nem szétvágni, csak belerajzolni a mintát.
4. Bekenni tojással, elősütni, amíg fel nem puffad.
5. Megrakni zöldségekkel, a fűszerekkel és a sajttal.
6. Visszatolni a sütőbe, amíg a sajt szépen rá nem sül.
7. Megenni

Meleg vargányasaláta 2010. szeptember 19.

Ritkán van olyan, hogy nem jutok szóhoz vagy éppen nem találom a megfelelő kifejezési formákat, szavakat.

Ez az étel olyan, amivel kapcsolatban csak “hmm’”, uuhhhhmm”, “óóóó” és hasonló szófoszlányokra vagyok képes.

A tökéletes étel, tökéletes ízek, állag.

Annyi történt, hogy ezeket a kis bébiket:

Vargánya

Szép szeletekre vágtam, egy kanálkányi olívaolajon átforgattam, hogy szép krémes, puha állaga legyen, végül, ekkor már lezárva alatta az elektromos tüzet, fokhagymás petrezselyemmel meghintettem.

Talán nem is sóztam, hogy semmi nem vonja el a figyelmet a vargánya ízéről.

Citrommal kikent tányéron, piritóssal ettük, a fenti 4 gomba kettőnknek elég is volt vacsira.

Rebarbara crumble 2010. szeptember 19.

Alighanem ez lesz a leghaszontalanabb bejegyzés ezen a blogon.

Ugyanis halvány lila segédfogalmam sincs arról, hogy csináltam ezt. De a képet viszont szeretem :)

Azt tudom, hogy a rebarbara a káptalantóti piacról származik.

Tudom, hogy sokat szenvedtem a pucolásával (pedig Ági barátnőm megígérte, hogy nem is olyan vészes. De, az. :)

Kivajazott tálba tettem a rebarbarát, majd rámorzsáltam a tésztát.

Gyanítom, hogy liszt, vaj, cukor, tojásból állt :) De ezek közül 3 biztos volt a tésztában :)

Pisztáciás sertéssel töltött csirkecombfilé 2010. szeptember 19.

A nevezetes szülinapi ebéden ez volt az egyik főétel.

Bár számomra szokatlan, hogy egyféle húsba töltünk másfélét, de bizonyára bennem van a hiba.

A lényeg,  hogy finom volt, még a csirkecomb filézését is sikerült véghezvinni (nyilván ez is férfimunka :), még jó, hogy a trükk benne van a Szakácsok könyvében)

Hozzávalók:

4 csirkecomb

só, bors

1 kis csomag (25 dkg?) bacon

30 dkg darált sertéshús (eredetileg kolbászhús)

egy marék hámozott pisztácia (sózottat használtam)

1 tojás sárgája

fűszerek – eredetileg friss kakukkfű

Mártáshoz: 2 ek. Marsala bor, 1 merőkanálnyi alaplé

1. Kicsontoztam (-ta) a 4 csirkecombot, a bőre rajta maradt.
2. Összekevertem a tölteléket: a darált húsba tettem a tojás sárgáját, fűszereket (sajnos csak szárított volt itthon: bazsalikom és kakukkfüvet tettem bele). Belekevertem az apróra vágott pisztáciát is.
3. Összeállítás: az enyhén besózott csirkecombfiléket kiterítettem, egy réteg töltelék került rá.
4. Feltekertem, majd az egész csomagot a tetőcserépszerűen egymásra tett szalonnákba tekertem bele.
5. Egy jó méretes alufólialapra fektettem és beletekertem jó szorosan, a széleit szaloncukorszerűen zártam. Az eredetileg itt el is köti  a végét.
6. A négy óriás szaloncukrot enyhét ecetes vízben 35-40 percig posíroztam (nagyon menő ezt így kimondani, igaz-e?)
7. Kihűltek, kicsomagoltam.
8. Kevés olívaolajon átpirítottam a csirkecsomagokat.
9. A mártás most elmaradt, mert mindenki éhes volt már: a szalonna után maradt jó kis zsíros szafthoz keverjük a Marsala bort és az alaplével besűrítjük.

Rizzsel adtam.

A recept forrása Gordon Ramsay: Csak könnyedén c. opuszából

Saját érdemeimet csökkentendő, itt a videó, ahogy a “Mester” csinálja :)

ez történik, ha a férfi főz 2010. szeptember 17.

Guszta, nemde? :)

(Vajon honnan jutott eszébe lefotózni? Na vajon?  – Szegény, szerintem megszokta, hogy addig úgysem ehetünk, míg nincs megörökítve így vagy úgy :) Régen imádkoztak evés előtt, most a fotó van)

Körtés-mandulás clafoutis 2010. szeptember 15.

A mai nap is valami lélekemelő édességért kiáltott, az ebédre elfogyasztott egyetlen croissant után.

Sajnos a recept forrására nem emlékszem, mert csak egy post-it-re van írva, de immáron második éve ezekkel az arányokkal készítem.

Volt már, hogy tejszín vagy tej helyett egy részét joghurttal helyettesítettem, úgy is finom lett.

Hozzávalók:

6 körte (lehet, hogy nem annyi volt, a lényeg, hogy fedje be a forma alját, én a fodros kerámiát használom erre)

2 tojás és egy tojás sárgjája

3 ek cukor (6 dkg)

3 ek liszt (4.5 dkg)

csipet só

1 vaníliáscukor

2 dl tejszín

1 dl tej

két nagy marék szeletelt mandula (tüskés vagy lapocskás, most ez utóbbi volt itthon)

2 ek rum :) (naná)

vaj a forma kikenéséhez

A tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, már amennyire képes voltam rá kézzel és idegekkel.

Belekevertem lassan és csomómentesen a csipet sóval elkevert lisztet,

végül hozzáöntöttem a tej+tejszín keverékét.

A körtéket meghámoztam, és feldaraboltam.

(Aki alapos, szép szeletekre vághatja, én nyestem, ahogy tudtam, közel azonos vastagságúra)

A kivajazott formába tettem a gyümölcsöt, meglocsoltam a rummal, megszórtam a mandulával.

Mint utólag kiderült, ennél a lépésnél még elviselt volna egy vékony hintésnyi porcukrot.

Ráöntöttem a tésztát és még egy réteg mandula került a tetejére.

190-200°C-on 35 percet sült.

Nem-mousse torta 2010. szeptember 12.

Csokiparány tortája volt a cél, egy hétig álmodoztam, agyaltam, hajnalban fejben sütöttem, életem első tortája hogyan is fog megvalósulni.

Na igen, nem vagyok arról híres, hogy az új területeken a könnyű dolgokkal kezdeném.

Nyilván e fenti mondat meg is hozta a maga eredményét, és a megvalósult torta vajmi kevés hasonlóságot mutatott Csenge alkotásával.

1. Piskóta (itt még tartottam magam a forráshoz, na de aztán…)

Hozzávalók:

4 tojás

25 dkg kristálycukr

30 dkg finomliszt

4 ek. cukrozatlan, holland kakaópor, (ennyi nem volt itthon, így picit több liszt ment bele, lehet, nem is kellett volna)

1 csomag sütőpor

200 ml tej

200 ml olaj

Vajaztam, liszteztem a 24 cm-es kapcsos formát.

A tojásokat a cukorral fehéredésig kevertem.

Az olajat összekevertem a tejjel, hozzáöntöttem a tojásos masszához,

végül a száraz anyagokat is hozzákevertem.

Légkeverésen 180°C-on 40 percet sütöttem én is, majd még 5 percet 200°C-on. Nagyon profinak érzetem magam ezektől a kis nüansznyi elemektől, de vannak kétségeim, számított-e az én színvonalamon.:)

Mielőtt bármilyen merényletet elkövettem volna a csodálatos masszív, erős, de mégis szaftos tészta ellen, azért megvártam, míg teljesen kihűl (1-2 óra min.)

2. Málna-réteg

Valamiért meg voltam győződve arról, hogy a málnaréteg is mousse lesz, és azon töprengtem napokig, a két mousse-réteg hogy fogja elviselni a kalapot.

Hozzávalók:

1 csomag mirelit málna (300 g),

1 csomag puncs pudingpor,

50 ml málnaszörp és még vagy kétszer ennyi

2 ek rum

A málnát felolvasztottam, majd átpasszíroztam. A megmaradt húsát félretettem.

Közben a pudingport összekevertem a szörppel (először csak az 50 ml-rel), és gyorsan hozzákevertem a málna préselményéhez.

Na, a bajok itt kezdődtek.

Valamit elronthattam, vagy normális, hogy ilyen lett, nem tudom, de az egésznek olyan állaga lett, mint a karamellnek: sűrű, fényes, ragacsos, szörnyen nyúlós- és ragacsos.

Ezzel nem voltam kibékülve, így a málna húsa mellé még tettem bele jócskán málnaszörpöt és kis rumot, csak a móka kedvéért.

(Igen, ez a szokásos kutyulás, amit műveltem, nem pedig sütés vagy neadjisten cukrászat )

Félretettem.

3. Csokimousse

Na végre, a mousse :)

125 g étcsoki

30 g vaj

1 tk. vaníliaeszencia

2 nagyobb tojás szétválasztva

1 ek kristálycukor

100 ml tejszín (vagy nem :(

A csokit felolvasztottam a vajjal, hagytam kihűlni.

A tojás sárgáját felhabosítottam,

a fehérjét kemény habbá vertem, a végén már a cukorral.

Majd 20 percen keresztül próbáltam életet, de inkább levegőt lehelni a tejszínhabba, aki, úgy döntvén, hogy márpedig az életben nem fog felverődni, keresztülhúztam a habos-krémes torta-álmaimat.

A kényszer nagy úr, a csokit óvatosan összeforgattam a tojáshabokkal és ennyi :)

Ennél a lépésnél következett volna, hogy az egészet még fellazítom a tejszínnel, de ha nem akar, hát nem akar :(

(Soha többet zacskós tejszínt ilyen célra!)

Jöhet a töltés.

Zolika nagyon ügyesen kettévágta a tortát (hagyományőrző módon ez férfifeladat) úgy, hogy a kalap kisebb legyen.

Csakhogy az alsó rész még így is olyan magas volt, hogy végképp feladva a tészta-hab-hab-tészta torta álmát, háromba vágtuk:

tészta

málnakrém

tészta

csokikrém (ezt nagyon óvatosan kellett rátenni, (ha figyelmetlenségemben nem hűtöttem volna keménnyé), mert miközben imádkoztuk rá a tésztára, a málna szökdösött kifelé. De mi nyertünk.

tészta

Az egészre ganache került, a glazúrral nem volt már lelkierőm bajódni:

kb. 30 dkg csokit 2.5 dl tejszínnel forraltam össze.

Nem tudom, ez végül ganache-nak számít-e, de így esett :)

Ennyi máz majdnem kellett is az egész tortához, csak kicsi maradt belőle.