Mikor máskor, ha nem a tél közeledtével szokom vissza a salátákra.
Nagyon szeretem a lilakáposztát, egyetemi évek alatt gyakran ettem a sajtos melegszendvics mellé – nem is akarom elgondolni, mennyi estén keresztül. Citrommal, olajjal, sóval összeforgatva.
Ez az öntetnek csúfolt vegyület egyébként azóta is az egyetlen, amit el bírok viselni a salátákon. (Igen, lehet, hogy régen ettem jó öntetet.)
Az ecettel ki lehet kergetni a világból, bár ez új ismeret önmagamról.
Hogy mi a finom ebben? A káposzta. A pirított dió. A sajt. Az alma. Együtt meg…
Jó, jogos, tényleg nem egy világmegváltó saláta, de kiközösítenének az internetből, ha leírnám, miket ettem én az elmúlt időkben salátának nevezve. Szóval vakok közt…
A kiindulás az Egészséges egytálételek c. könyvből való.Az ottani mennyiségeket írom, de bevallom, el sem olvastam, miből mennyi kellene.
Hozzávalók:
1 kis zellergumó
0,5 citrom leve
1 kis fej lilakáposzta (???arrafelé mekkora káposzták nőnek?)
1 lilahagyma
4 ek dió
12 dkg edámi sajt
1 alma
A zellert “zsülienre” (próbáltam) vágni.(gyk. fogpiszkálóra) Pár percet lobogott a citromos vízben, majd míg a többi hozzávalóit is aprítottam, szépen hűlt, és szórakoztatta az unatkozó macskát.
A káposztát is szép kis csíkokra vágtam. A hagymát is.
Szépen összezuttyintani mindent: káposzta, zeller, hagyma.
aztán ment hozzá a sajt. (szintén zsülienül)
Míg az almát csíkoztam, a dió száraz serpenyőben pirult.
Az öntet a fent említett szokásos citrom, só, olaj volt. A recept szerint dió- és növényi olajt kell összerázni balzsamecettel, majd tetszés szerint ízesíteni.
Szépen összekevertem mindenkit, a pirított dió törmelékével díszítettem.
